sétát nyomtunk Henry-vel ma reggel, hogy még délutánra is maradt belőle, abból táplálkozok, egész nap. Levettem pórázról, farmtól farmig. Benne van a pakliban, hogy megkergeti a teheneket meg a birkákat meg a nyulakat. A nyulakat már nem nagyon látja, túl hosszú a fű, a birkák baromi biztonságosan körbe vannak kerítve, a tehenet (meg a bikákat) csak kergesse, megvárom, míg a bika kihajtja a területéről.. Úgyhogy mentünk árkon-bokron át, pont így, hatalmas ég alatt, búzamezőkön át, mindenfelé a virág meg a zöld meg a béke meg a csönd. Lehetnék kicsit ambiciózusabb, vágyhatnék komolyabb /nagyobb/drágább dolgokra, de valahogy ennyi, kifújt, nekem ennyi tökéletesen elég ahhoz, hogy békében legyek a világgal. (mondjuk egy bakancsot kénytelen leszek venni, csak még nem egyeztünk meg a büdzsében az emberrel, mert szerintem a napi másfél óra bakancsozás megéri a komolyabbat/drágábbat (Meindl), szerinte meg nem, felháborító.)
