ez a vasárnap, hogy későn keltünk, de éjjel hallgattuk az esőt, most már nap meg szél, a szomszéd óriási cseresznyefájától ami nap beér, a télikertre vagy a házhoz toldott üveges valamicsodára, nyáron itt vacsorázunk, reggelizünk, van itt könyvespolc, de itt tárolom a bújó virágmagokat is. Hát ilyen ez a vasárnap reggel, hogy itt ülünk, kávéval és én a kutyával bajlódok, mert állandóan rajtam akar lógni, amit néha nagyon nehezen viselek. Meg boldog is vagyok, mert tegnap ráakadtam egy felettébb szeretett virágomra, amit az okosgoogle mezei varfűnek hív (itt meg knautia), sokat látom réteken itt ott, de most lett saját példányom, de mindenféle ördögszem (scabiosa) féléket nagyon szeretek, rettentő sokáig virágoznak, amilyen itt a tél, néha még akkor is. Az lesz, hogy majd ősszel mindenféle magok lesznek és küldök mindenkinek, aki szeretne, lesz verbena bonariensis, lesz sok ammi majus, meg cosmos is, meg gyűszűvirág, csak döntsem el, hogy milyen nyelven nevezem a virágokat, úgyhogy inkább majd leképezem őket és lehet választani.
