Mintha csak egyedül
lennék e világon,
körültem nagy nehéz,
meleg nyári álom.
Száz fehér virággal,
száz tündérmesével
a napsugár tüzes,
arany szemével.
Merre terjed szárnya
a nagy boldogságnak?
Hát a fehér felhők
hova, merre szállnak?
Keletről nyugatra,
elfújta már a szél…
Megzörren a gyenge
ezüst nyárfa-levél.
Czóbel Mónika
