vesztettem el a fonalat, nem tudom pontosan, de megérkezett a barátnőm a hat éves kisfiával, régi álom, egy egész nap Legoland, közösen, aztán meg London is, ő bírta a legjobban a sok jövést, menést, a hatéves, aztán a Wallandernek is vége lett, de csak hétfőn néztem meg, amikor már szólt az ember vacsora után, hgy ne pakoljak (másnap reggel 4-es induláshoz), hanem nézzem meg a Wallandert, mert addig úgysem lesz nyugovásom, aztán tizenegy előtt beestem az otthoni irodába a legbrutálabb migrénes fejfájással, aztán csak eljött az este, meg a péntek is, de előtte volt könyvesbolt és három nagyon kedves barátnő, utána meg ugye a rétes, eljöttek az unokatesók, a messze élő is pont itthon volt, senkinek nem is mondtam, hogy jövök, pont ezért. Kicsit már mennék is vissza, emberestül.
