A zöld pokrócot teríted magadra,
és úgy méred az időt, hogy körbe-körbe jársz.
Érjen össze végre virrasztás
az ébredéssel, arra vársz.
Lábad alatt billegnek a korhadt
falapok. A távolban toronyóra.
Az utcán csend. Lenézel.
Villog egy autó vörös riasztója.
Mit is akartál? Volt valami…
A repkény – be akartad vele futtatni a falat.
Aztán mégsem került rá sor.
Minek sietnél? Megvár a feladat.
Ez az, gondolj az elvégzendőre,
vedd számba, amit lehet:
hogy át kell festeni a padot,
vagy hogy hány levelet
hozott a zsálya, mióta átültetted…
Motozol, arrébb teszel egy széket.
Próbálj meg nem félni.
Jár a levegő. Érzed?
Meg-megzörren a virágföldes zacskó.
Fürkészed a sötétben a fákat.
Látni akarsz, mindenáron. Erőlködsz,
hogy a szemed belefárad.
Szita Szilvia