azok aztán vannak. Tegnap kb harmincan megjelentünk a pubban (egy eddig nem ismert néni mellett ültem, áthívott teára, de időpontot nem beszéltünk meg, csak úgy állítsak be, vagy ?), szóval ott kiderült, hogy semmi pénzt nem hoz a konyhára a bérlőnek, a sörgyár meg elég pénzt tett már bele, többet nem akar, bezárják. A jelenlegi bérlő egy másik pubot vesz át, nem is messze innét, de ezt az épületet (17. század) eladják, viszlát. A falu meg majd dönt, hogy meg tudná-e venni. Reggel sétából visszafelé át a farmon, a farmersegéd, a falu mindenese, legjobbfej, kérdezte, hogy hogy tetszett a meeting, de beszélgettünk a házunk mögötti borsóültetvényről is, meg elnézést kért az aratáskor okozott porfelhőért. Egyik kedvenc a faluból. Aztán megérkeztek a sövénylekaszabolók (az a baj, hogy pl. őket is baromira kedvelem, én a dolgos emberekért rajongok), hogy eltakarítsák a maradék borostyánhalmazt, amit összehordtam nekik a kert végébe. Mire észrevettem, hogy itt vannak, addigra már majdnem végeztek, úgyhogy kávétteát most nem kaptak, viszont a szomszédnéni megkörnyékezte őket, hogy ő új kerítést akar és utálja a borostyánt a kertjében. Ezzel nem nekik ajánlott munkát, hanem nekünk üzent, hogy új kerítést kér és tegyük rendbe a borostyánját. A kerítés funckióját tekintve teljesen rendben van, az, hogy rozoga és meglátszik rajta az idő vasfoga, hát bocsánat, rusztikus. A pubtól mi a jövő héten búcsúzunk majd el, otthonról jönnek vendégeink, velük együtt, egy jó kis vacsorával.
