feldolgozom a két hét eseményeit. És megfogdosom hetvenszer az új (kerti) madzagjaimat (innét szereztem, csudabolt), az új könyvemet, amihez hasonlót (nagyképűen) szeretnék majd én is csinálni, na nem könyvben, inkább blogban. A többnapos vendégeink után jött egy párnapos ismeretlen, aki már nem is ismeretlen. Az úgy volt, hogy írt, hogy falusi nyugalomra vágyik, én pedig visszaírtam, hogy akkor ide jöjjön. Hát így lett, hogy eljött a nagyvárosból falura, gyönyörűen lerajzolta Henry-t (aki bemászott az ágyába), beüzemelte a varrógépemet, sétáltunk és tekeregtünk, és megsütöttük az ősz első crumble-jét.
