Október rézsút könnyei az ablakon.
Rothad a szilva, fű között őszi kék.
Annyi hullás között a test csak alkalom.
Véletlen ízeit a héj hogy őrzi még.
Forog a fejfájás lassú gömbje,
bolygó űrtojásban a sárga.
A szavak tejútja kidöntve,
villogó abroszon egy mondat ágya.
Felhőbeszéd. A szélre nem figyelni.
Az álom alján testedből gyűlt avar.
Sír, sár, susog, de nem lehet kivenni.
Messziről jött mondat azt mond, amit akar.
Tóth Krisztina
