őszi árnyékok a legszebbek, a ház tele van velük napközben, lógnak bele a vadszőlő ágak a napfénybe. Fél perc alatt telt el a szeptember. Vannak tökök, de még a rózsa most hozza az év legjobb termését, a dáliák majd kidőlnek a sok virágtól, a gyűszűvirág még mindig virágzik. Svédül tanulok, nagyon jót tesz az agyamnak, meg a kedvemnem, jó lenne egyszer egy svéd könyvet elolvasni, mert a thrillerek értése már egész jól megy, ó de nagy az arcom. Aztán meg, jó lenne a maradék kilenc napomat is kivenni, nem dolgozni úgy nyolc órát, hogy egyetlenegyszer állok fel napközben, a többi pedig kőkemény dolgozás, mert megérdemli a cég, ugye. De megint megyek oda, a cégbe, vagyis haza, azért ezért mégiscsak legyek hálás. Azért viszont legyen lelkiismeretfurdalásom, hogy nem tudok másfél nap alatt olyan emberekkel találkozni, akik az elmúlt négy évben körülbelül kétszer, ha megkerestek, ha írok válasz nem jön, de ha megtudják, hogy otthon vagyok, akkor aztán irgumburgum, hogy miért nem mentem oda, a másfél napból, aminek a fele vasárnapi ebéd és temető, a maradékot meg inkább fordítom a mamára és olyan kedvesemberekre, akikkel képesek vagyunk napi szinten tartani a kapcsolatot. Na jó, kétnapi. Még egy figurát beszereztetek magamnak, a Jóska mellé egy alacsony asszonyságot. A nevek megvannak: Mihály a boros, Özseb a tálas, Jóska meg a disznós. Köszönöm az emailes ötleteket. Ezt meg most közzéteszem, mert el nem tűntem, csak szalad ki a lábam alól a talaj, ami éppen nem panasz, viszont elkészült a vacsora is, éljen a péntek, amikor végre már az ember főz.
