kerekerdeux

Itt voltál velem

2014. október 09. - nvicka


Itt voltál velem. Innen vitt messze az ősz,
vitt a novemberi szél. Árnyék lett a remény,
összerogyott a remény temploma; és csak a csend
lesz már mind nehezebb, mind nehezebb, komorabb
nélküled. – Istenes ének szólt; fás, recsegő
hangokat őriz a fül, széttördelt szavakat.
Megbarnult levelek hullanak egyre, eső
zúdul a földre – s a sírás még fojtogató
most is, sok nap után. – Múltad bontogatom,
szétszedem, átkutatom véreres éveidet.
Nem volt bő nevetésed, halvány mosolyod
megvan, megmarad. Érintésed melegét
bőrömön érzem, múlásodat is tagadom
napról napra; hogy élsz, jársz-kelsz, azt hazudom.

Fischer Mária

A bejegyzés trackback címe:

https://kerekerdeux.blog.hu/api/trackback/id/tr2718333083

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Hajni Miklóssi 2014.10.12. 06:54:51

viszonylag ritka, hogy egy vers megérintsen... de ez mélyre nyúlt... köszönöm!

Eva 2014.10.13. 07:53:23

nagyon örülök! nemrég fedeztem fel a verseit és amiket eddig olvastam, elég ütősek voltak mind..

Bea 2014.10.21. 16:57:14

ezt elvinném, Vica magamhoz, ha lehet.

Eva 2014.10.21. 17:02:39

Bea, pont itt vagyok ennél a versnél és ezt olvasom.. Pont most, ahogy jött tőled ez a sor. Vidd te is, igen, hogyne!
süti beállítások módosítása