a postás ma a decemberi Country Living-et. A hétvége még nagyon ősz lesz nekem, mindenféle kerti dologgal, főleg tulipánültetés, de ások is. A sufni előtt van egy rész, ami nyáron elég napos, de összességében mégis inkább nem napos. Ott volt az embernek idén veteményese, elkoboztam és felásom (ő utál ásni, nem baj, főzzön csak) és teleültetem azt is gyűszűvirággal, amik már zöldek, csak egyik helyről a másikra cipelem a növényeket, van vagy ötven azt hiszem. Olyan ez az angol ősz, hogy már magában hordja a tavaszt. A mályvarózsa gyönyörűen hajt mindenfelé, például a fal tövében, a ház előtt, a krókuszok is hajtanak ezerrel. Jövőre kevesebb virág lesz, a border úgy marad, ahogy van most, hagyom, hogy minden csak terüljön benne, de hátul, ahol most sok a pillangóvirág, ott tök lesz, például. Járkál a vörösbegy, pofátlan egy madár, na majd holnap ások neki és ráültetem az ásónyélre. Úgyhogy lassan búcsú az ősztől, kétségtelenül a kedvenc évaszokom, bár nincs bajom a nyáron kívül nagyon semmivel. Ez a kép már majd egy hónapos, a vadszőlő már lehullt azóta. Ez a kis majom meg megnyert egy kutyaversenyt, jövő héten lesz a leleplezés, addig nem mondhatjuk el senkinek, ezért is írom ide nagy titokban.
