Még hiszek abban, ami nincs.
Még hiszek abban, ami jó.
Hogy betéved és elvarázsol
váratlan a nem-várható.
Az üstököst műszerek mérik
a mérhetetlen téren át.
Az eget képletekbe fogták.
Csak a földön vannak csodák.
Ki faragta e tornyos oltárt,
e rothadáson-diadalt?
Milyen nyelvet beszélt? Mit érzett?
Kit ölelt? Mit hitt? Mit akart?
Már pora sincs, de él az álma:
gótikus templom-ív ragyog,
s engem sodornak áhítatba
a mozdulatlan angyalok.
Bede Anna
