a falunk karácsonyi vására, a képeslapokat, mint a cukrot, a mézeskalácsot nem igazán kapkodták. Egy csomó faludolog tisztult ki, ki a főnök, kiről pusmognak a háta mögött, ki kivel jár össze.. Jó kis nap volt, minden szempontból. Aztán szólt az ember, hogy dekoráljam már a házat, isze itt a karácsony a küszöbön. Meg ugye mi korán fázunk, december hat, úgyhogy két könyvespolcot el kellett tüntetni át kellett helyezni, hogy legyen helye a fának, szombattól. Megvolt az utolsó svédem is a félévre, a diktálásomra "mycket bra"-t kaptam, örültem ám. Adományozunk, ünnepelünk, örülünk. Néha fázunk. Ez a ház (is) egy jégverem, de hétvégén mindig jó meleg, itthon mind, sütésfőzés, kandalló. Jó itt, jó most. Bár éppen megint honvágyam van, de hogy pontosan hova, azt magam sem tudom. Látok egy képet magam előtt, de kicsit félelmetes, de békés is, magamat látom, egyedül, a világ végén egy házikóban, ég a tűz a konyhában, nagy a kert, nagy a csönd.
