ez elég romantikus is lehet. Hogy kinézek az irodaszoba ablakán és a templomot látom, a templom mögött dombokat, tiszta angol regény. A faluban nincs közvilágítás. Van egy vagy két ház, ahol mindig világít egy lámpa a bejáratnál, ennyi. Meg a hold, ha éppen. Kicsit berendeztem az átjáró szobát, ami lehetne étkező, innét nyílik a konyha, de ezen keresztül megyünk a kertbe is. Ez lett a reggeliző helyem, de most is itt ülök. A kandalló fölé a falra feltettem egy ágat, ráaggattam kedves emberektől kapott karácsonyi dolgokat, de angol szokásra már a képeslapokat is kiaggatjuk, annak is van itt hely, meg az egyik könyvespolcot is ide hoztam ki a nappaliból, de marad is, mert időközben az ebay-en találtam egy kommódot, ami majd a hétvégén jön haza, csak hova tesszük, amíg áll a fa? na mindegy is, úgyis le akarom festeni (szürkére) Hogy én mit rítam, hogy nem akarok ide költözni, ajj. Mennyit. Hogy utálom, utálom ezt a házat, nem tetszik. Hiába nyíltak hóvirágok a kertben. Aztán most meg. Még mindig fájó pontom egyébként a saját, az enyém hiánya, de jövő ilyenkor majd arról írok, ezt most meg is mondom.
