jó, hogy novemberben elkezdek mézest gyártani, hogy december hatodikán áll a fa, hogy van pár hetem, hogy ülhessek alatta, van időm gyertyát gyújtani kint és bent, koszorút csinálni az ajtóra, élvezni az ünnepet előre, mert amint betesszük skóciába a lábunkat, a karácsony úgy elillan, hogy huss, bár persze a szívekben van a karácsony, nem fában, a koszorúban, a gyertyákban, csak a szívemet akkor ide miért nem hozom el magammal, nem is értem. mindenkit megértek, aki szereti skóciát, a meseszép tájakat, a hegyeket, a tengert, megértem őket. viszont ha az én életemben eljön az a nap, amikor utoljára jövök ide, komolyan mondom, hogy nem fogok sírni, sőt az is lehet, hogy örömtáncot járok.
