ötkor (vasárnap) arra riadni, hogy bekapcsolt a riasztó, a legelviselhetetlenebb hangon, ráadásul olyan hangosan, hogy egészen biztos vagyok benne, hogy nem volt a faluban olyan ház, ahol ne hallották volna, ettől függetlenül nem jött senki megnézni, hogy nem raboltak-e ki minket vagy ütöttek agyon. A főbérlőket ébresztettük a kódért, mert ami volt, az régi volt, ráadásul nem is volt beüzemelve ez a gönc, csak valami kontakthiba lépett föl, király, az embernek telefonon elmagyarázta egy műszerész, hogy mit csináljon, hogy két óra sziréna után kikapcsoljon már, aztán majd holnap jönnek rendbe tenni. Ezen kívül a svédházimat dobtam össze, tanultam, ismételtem. A dáliákat pakoltam ából bébe, mert ahol eddig tartottam őket nincs jó helyük, de tegnap beszereztem két újat, úgyhogy azért termés lesz, még ha a tavalyi gumók nem is vészelik át a telet rendesen, de hátha azért. Hangosvasárnap, nyugis este.
