hogy ma már hétvége van, én mindig megnyújtom, nekem a csütörtök már annak számít, úgyhogy éljen. Akkora egy szenvedés ez a hét, hogy mesébe illő. Ja, persze kizárólag csak munkaidőben. Egyébként meg visszatértem a reggeli nagysétákra a terrorkutyával, aki azzal is terrorizál, hogy a szememfénye cserepeim körül szimatol, mert szerinte ott egér van, hát van is, az igaz, de hagyja békén a cserepeket. Van ám szájkosara, eléggé viccesen néz ki benne, egyszer adtuk rá eddig, de az ember nem engedi, hogy közszemlére tegyem a képet, de majd csak megmutatom. A kutya szájkosarat kapott, én meg télikabátot, nem is tudom mikor volt nekem télikabátom, ezeréve sem, hjajj de finom, imádom, olyan jó meleg. Meg már teát is tudok inni, három kiló lement az influenzától, köszi, szuper, igyekszem folytatni. Meg ezekkel a tulipánokkal most mit kezdjek, elfelejtettem őket elültetni, na majd bedobom őket egy cserépbe mielőbb.
