fentről szeret engem és vigyáz rám, ez az elképzelésem, csak még nem jöttem rá, hogy ki. szerencsére (vagy sajnos?) van pár tippem, de megtartom őket magamnak. ez a valaki vasárnap elkergetett a kedvenc templomomhoz, a világnak a végén, ahol olyan nagy a csönd, mint sehol máshol. előre mondom, hogy nem tudom, hogy ki kicsoda az anglikánoknál, de először jött egy templomvalaki, utána egy másik, aztán a reverend, meg az orgonista, én csak a hóvirágokra voltam kiváncsiak, ők meg szereztek maguknak egy önkéntest, aki a templom honlapját egyengeti, képekkel és egyébbel. a nap hétágra dobálta magát, egész nap, a kertben is tudtam térden mászni, rózsatövist a kezembe gyűjteni, kertikukát megtölteni, a sufniban rendet vágni. aztán eljött a hétfő.
