a csütrötök a péntek, akkor jó. Hetek óta nem jutottam el a postára, kisfalusi élet hátrányai, de ha kinézek az ablakon, akkor napfelkeltében és naplementében is látom a borjúkat, napról napra változni, falusi élet előnyei. Már korán van világos, elkezdtünk újra a kedvenc tölgyfáimhoz járni a kiskutyával, idén még nem is voltunk, tavaly is ősz végén talán. Szeretek sétálni arra, csak leveszem a pórázról a Henry-t és megy szanaszét, szimatol, köbö minden egyes fűszálat, én meg tudok csak állni és nézni a napot, meg elképzelni egy csomó mindent (hajlamos voltam azt, ami nincs, de most már ügyesen azt, ami van és ami lesz), aztán amikor szólok neki, hogy erreeee, akkor jön, szalad a kis vidám képével. A hétvégén elmegyünk túrázni egyet, olyankor az ember a kutyás, én meg a fényképezőcipelős. A hétvégén nincs rögbi, még az is lehet, hogy tavaszinagytakarítunk, mert aztán kert-kert és vége a benti létnek.
