még mindig nincs kompjúter, mármint a képezős, pedig le kéne adnom egy nagy munkát, még szerencse, hogy a képekhez hozzáférek és szereztem átmeneti megoldást. A kert tele krókusszal, egy-két helyen a fű is. Ha egyszer azt mondaná nekem valaki, hogy két virágot nem ültethetsz soha, mi lenne az, akkor a krókuszt és a levendulát választanám, aztán meg ilyenkor meg mégis tudom szeretni őket. A hóvirágoknak lassan annyi, a nárciszok már vagy virágoznak vagy nagyonbimbósak, a falu nárciszai meg, hát amiket kiástak a munkások, ki tudja, de még mindig megy róla a levelezés, de már más károkról is. Élmény ennek a közösségnek a tagja lenni. Ja, a kiskutyát meg megnyírják szombaton, már nagyon bozontos, majd akkor a füvek-ágak se akadnak bele annyira, meg a bogáncs, mit tud szenvedni, amikor egy szál fűszál a lábához ragad, képes megállni, leülni és nem mozdulni. Amíg meg nem szabadítom tőle. Vicckutya.
