hogy micsoda jó nap volt ma, huh. Korán letudtuk a hétvégi kutyasétáltatást, amit mindig az ember végez, de most együtt, mert el akart jönni a kedvenc utamra, ahova reggelente szoktam vinni az ebet. Nem igazán értek egyet a kutyanevelési és kutyasétáltatási elveivel, de ezt pont nem a vasárnap reggeli órákban akartam vele megvitatni, majd találok erre alkalmat. A séta utána szerintem be se jöttem a házba jó későig, mert van olyan szerencsém, hogy az ember kihozta az ebédet és kint ettünk, ja, de bejöttem én is, teát csinálni. Kerti munkától hullán, koszosan megteázni a napos kertben, párja nincs. Holnap meg kiteszek egy csomó gyűszűvirágot meg varjúhájat a ház elé, vigye akinek kell, annyi van, mint a sár. Éljen a tavasz!