hogy az ember kizárt minket a házból (a belső ajtót, amit soha nem zárunk, azt zárta be, a télikert és a ház között), hogy aztán 17-szer, 20 percig folyamatosan hívtam és csak akkor vette fel (mert ő vezetés közben nem veszi fel a telefont, isze nem szabad), amikor már leparkolt a cégnél (kb negyven perc itthonról), de szerencsére nem volt hideg, meg szerencsére nálam volt a fényképező is (pedig nagyon ritkán viszem el kutyasétáláskor), na szóval ez mind semmi nem volt ahhoz képest, hogy látom, hogy nincs itthon tej! Pont volt elég a reggeli kávémhoz, de teához?! Így aztán az ember - miután ma már itthonról dolgozik és neki nem kell állandóan a gép és telefon előtt ülni - elment tejet venni a kisvárosunkba, majd képes felhívni, hogy neked kellett volna jönni, akkor láttad volna Jeremy Irons-t (aki meg éppen a kutyáját sétáltatta, és már tudjuk melyik a háza). Hát ennyi.
