már aludtam, de még kell hatot, míg hazamegyek. Két-három óra napi alvással előbb utóbb elér majd valami, de többet nem tudok, próbálok, olvasok, meditálok, minden csinálok, éjfél, fél egy, egy, fél kettő, öt óra, na jó ötkor akkor felkelek inkább. Pedig első dolgom mindig lekapcsolni a fűtést és kinyitni az ablakot, valamit segít. Nem nekem találták ki a szállodai életet. Meg hozzá egy jó kis lebetegedés. Mikor mehetek már végre haza az emberhez meg az állathoz, csak arra vágyok. Ja, igen, még hat éjszaka és akkor majd.
