mindig furcsa nekem, idestova 5 év jópár vérvétel után, hogy itt nincs ám kesztyű, meg fertőtlenítő, itt tapogat ittott a nővér, aztán tű bevág és viszlát. Na jó, a végén tesz rá gombócot, leragasztja. Ez a romlott nyugat, ezek csak tudják. A gépünket végre visszakapjuk, két hónap után, meg amit még előtte volt rossz, végre hozzáférek úgy normálisan a képekhez, váá. A tegnap meg olyan volt, hogy mesébe illő, kertész, aki 30 éve kertész, ugyanott és lelkes és büszke és húú, még mindig a fizikai munkát értékelem én a legjobban, állandóan oda lyukadok ki, bár azért nem volt rossz a college nagy éttermében ebédelni, fent a magason, ahol csak a tanárok ülhetnek, aztán lenézni a diákokra, akiknek csapból folyik a nespresso, fotelben is elfogyaszthatod, vagy a kanapén vagy a nagyasztalnál, többekkel, munkaközben, gép előtt. És egyiknek sem a fészbúk ment a gépén. Talán még van remény.
