volt a legnehezebb, hogy nem volt velünk, hú, de hiányzott. Tegnap egész nap kóma volt, aludt, aludt és még aludt, de úgy, hogy a vacsoráját sem követelte, pedig elég rendesen szokta. Aztán ma fél hatkor már ugrált az ágyunkon, rájött, hogy itthon van, mókás egy állat. El is mentünk reggel a kedvenc sétánkra, de előttünk mentek az agarak, így a kiskutya megijedt, kibújt még a nyakörvéből is és szaladt hazafelé, de aztán felkaptam és ölben elvittem mellettük, ők úgyis visszafordultak, utána meg már mintha mi se törént volna, ment, szimatolt, jelölte a fűszálakat egyesével .. Most meg összegömbölyödve alszik az ablakban. Amíg meg nem jön a postás, mert akkor aztán támadásba lendül és felveszi a majombundát.
