hazafelé azon gondolkoztam, hogy már ahányszor ott voltam, mindig eszemben van egy otthoni haverom, aki valamikor élt abban a városban és hogy majd elmondom neki, hogy mindig eszembe jut, aztán a városból kis és már csak amolyan térképen is alig jelölt utakon hazafelé, akkor meg egy egyetemi barátnőm jutott eszembe, amikor egyik nyáron nálunk járt, ezeréve, mezei virágokat szedtünk minden mennyiségben, hogy majd neki is elmondom, hogy eszemben van sokszor. De még mindig nem mondtam. Most éppen azt beszéltük meg az emberrel, hogy ma még összeveszünk, mert én Federer, ő Murray, én ezt inkább nem is kommentálom. Mindig vágyok ki egy Wimbledon meccsre, de aztán eljutok oda, hogy azon a jegyáron milyen és mennyi szuper táskát/sálat/kertiakármit lehet venni, meg hú de meleg lehet ott a londoni tömegben. Ehhez képest itthon az üveges alatt dzsintonikkal nézem a meccset és itt a hétvége, egy csomó történéssel, de mindenről majd be is számolok.
