Mi az élet? egy nagy asztal.
Leültetnek erőszakkal
És ebédet,
A sok étket
Hozzák egyre, meg nem állva,
Ezüsttálcán, vagy fatálba’.
Egyik fanyar, másik édes,
Eszel, ha nem is vagy éhes.
Eszel, mert így rendelék –
Sok már unja elejétül,
Megcsömörlik, beleszédül,
De hiába szól: elég!
Ennie kell mindhalálig,
Ennie, míg holtraválik.
Fojtogatja az utálat,
Félretolná a sok tálat
S asztalt, ételt odahagyva,
Messze futna, elszaladna
Sebes lábon…
De retteg a félős gyermek;
Ha megszegi a fegyelmet,
Verést kap a túlvilágon…
Nadányi Zoltán
Leültetnek erőszakkal
És ebédet,
A sok étket
Hozzák egyre, meg nem állva,
Ezüsttálcán, vagy fatálba’.
Egyik fanyar, másik édes,
Eszel, ha nem is vagy éhes.
Eszel, mert így rendelék –
Sok már unja elejétül,
Megcsömörlik, beleszédül,
De hiába szól: elég!
Ennie kell mindhalálig,
Ennie, míg holtraválik.
Fojtogatja az utálat,
Félretolná a sok tálat
S asztalt, ételt odahagyva,
Messze futna, elszaladna
Sebes lábon…
De retteg a félős gyermek;
Ha megszegi a fegyelmet,
Verést kap a túlvilágon…
Nadányi Zoltán
