nap van ma, mint egy nagyonszép vénasszonyok nyarának nagyonszép napja. olyan ősz érzésem van (lehet, hogy a hormonok ám csak), amikor valami nagyon fáj a szívemben, de meg nem tudnám mondani, hogy mi, mert bár fáj, de mégis mintha jó érzés lenne, de közben mégis, mintha sírni is tudnék tőle. (á, biztos csak a hormonok). a tegnapi egész napos eső nagyonnagyon kellett, végre nem beton volt a fél kert. gyűszűvirágmagokat gyűjtök. és a szívrohamomat ápolom, miután megláttam, hogy milyen irdatlan ronda kék színű az egyik szarkalábam, most azzal mit csináljak, ránézni nem bírok. inkább sütök céklát, vacsorára, annak legalább a színe is és az íze is rendben van, és még a szívem sem fáj tőle.
