idők jönnek. Bírja a bakancsom a reggeli harmatot, bírja, de ha olyan köröket megyek a kutyával, mint ma is, jön a csizma. Elmentünk a szokásos farm körre, de nem mentünk le a kedvenc tölgyfákig, hanem másik tölgyfáknál balra el és mentünk sokáig, az már nem gyaloglásra vagy lovaglásra kijelölt út, amúgy nem mennénk arra, csak már a borsó is kiment a földből, így felfedeztünk, rengeteg-rengeteg nyúl (egyet se kapott el) és gyönyörű kilátások a dombról, le völgyekbe, földekre. Álltunk, néztük a falut, a templomot, a farmot, a teheneket. Hazaérve írtam is egy emailt (nem ám, hogy átmennék bekopogni) az egyik falubélinek, akinél a kapu előtt mindig látom a friss tejet, hogy honnét hozatja, mert mi is átállunk, nem veszünk boltban tejet többet (ez most itt Angliában nagyon kényes pont), hanem egyenest farmról. Szól a tejesemberének, aki majd kapcsolatba lép velünk, aztán lesz kis rekeszünk, tejesüvegekkel. Az úttörő ott segít, ahol tud, nem?
