a tea az arcomba, csak nézem percekig. Miközben utolsó simításokat végzek egy szülinapi meghívón (nem az enyém), meg néha futtatok egy eladóbelvárosilakások listát, tiszta izgalom, komolyan mondom, bár azt nem mondom, hogy hú már a sarkon van, de már nagyon közel. Az első dolgom lesz beszerezni egy kredencet, felújítani, az lesz a konyhaszekrény, ez a legfőbb vágyam. Meg legyen a belvárosban, legyen csendes. (és szeresse majd, aki kiveszi és vigyázzon rá) Nekem még soha nem volt sehol igazán otthonom, vagyis volt, túl sok helyen is, de valahogy mennem kellett mindenhonnét, vagy az anyám tett ki vagy az új állás hozta vagy új pasi, na de most, most már hivatalosan is nézhetek lakásokat, nem csak úgy, bele álmodozósan, ahogy az őrségi vagy balaton-felvidéki házakat szoktam, de majd lesz olyan is, biztos, hogy lesz olyan is. Ebben meg, még akkor is, ha nem fogok (fogunk, ugyebár) ott lakni, akkor is az enyém (miénk.. ezt is még gyakorolni kell, főleg egy ilyen önző típusnak, mint én..) lesz, baromi izgalmas, ezt megmondhatom. Na vissza a meghívóhoz, mert mindent a maga idejében - na pl. ezt az utóbbi időben tuti ügyesen megtanultam és gyakorolom és megy ez, mint a karikacsapás.
