még mindig nem felfogtam fel, hogy egyszer csak meg fogok jelenni az álomlapomban. Hogy ott voltam, hogy ott ültem, hogy láttam minden, még az editort is, mikor elsétált mellettem, én éppen csak oda mertem pillantani. Úgyhogy most munka, munka és még több munka, de baromira élvezem. Mindeközben, elkészült egy adag szuperpogácsa, amit ma este viszek a faluházba. Tegnap már megnéztem a feldíszített templomot, míg ott regisztráltam bringásokat, közben kaptam (vettem) teát és citromos sütit az ikerlányoktól, akik folytatják még mindig a gyűjtőakciójukat. Megismerkedtünk a két új családdal, az egyik egy nő egyedül, svédangol, a bátyja Budapesten él és egy roppantneves szállodának a tulaja és roppantjófej, most pont itt van ő is, úgyhogy volt magyar szóváltás. A másik családban pedig a srác nagyapja volt soproni, baromikedvesek, énkorosztályomfélék. A kert kicsit elhanyagolva, de él és virul, ma már nárciszokat tettem nagycserépbe, mert most ősz, tél, aztán újra tavasz.
