meg már november. Még nyáron sem volt ilyen meleg itt, mint most. Közben nem látunk át az utca túloldalára, akkora hatalmas a köd. Viszont rengeteg kitartással, türelemmel és akaraterővel oda lehet jutni, ahova csak akarunk, például a vörösbegy ráül az öntözőkannára, ha akarom. Ez az ammi (visagna), meg a dáliák is, mintha most lenne nyár, úgy virágoznak. A hétvégén tettem egy röpke kísérletet arra, hogy rendet rakok a kertben, de inkább hagyom, olyannak amilyen, ameddig csak lehet. Nézegetünk régi képeket, istenbizonymondom, hogy téli napokon előszedek előtte és utána képeket a kertről. A konyhába tettem téli fényeket (más helyeken karácsonyfaégősornak is hívják), hát ez van, azon az ablakon ez baromi hangulatos, nekem nem a karácsonyt juttatja eszembe, hanem a jó kis sötét téli délutánokat meg estéket, amikor főzöm a vacsorát és hallgatom az aktuális bbc drámát a rádióban. A hangulatfényben, na.