meg kigyulladt a kezemben. Kicsit végigpörgettem az életét előttem, még franciaországi egyetemi éveim alatt vettem, uszoda utáni hajszárításhoz, hát. Aztán gyorsan kimentem a hidegbe (vizes hajjal, igen), adtam enni a madaraknak, megcsodáltam a fagyos kertet, majd bejöttem a nem éppen meleg házba (fűtés ide vagy oda), csináltam egy forró teát és zéró motivációval dolgozok, mint egy kisangyal. És percenként konstatálom, hogy mekkora egy hülye vagyok én, hogy ezt így csinálom. És hogy miért nem hagyom már a francba. Bátorságból és önbizalomból semennyit nem adott a neveltetésem, de az eszemmel már tudhatnám (és tudom is), hogy most már csak rajtam múlik, úgyhogy mozgás.
