a szemüvegemet, hogy hátha attól nem látok jól, de nem. Úgyhogy délután szemészet, új szemüveg, izgatottan várom. Elmúlt a fagy, így elmúlt a ház kibirhatatlansága is, elég érdekesen építkeznek ezek az angolok, de tényleg csak akkor rossz, ha mínuszba megyünk, az meg olyan ritkán van. Nyírfára (a kedvenc fám, főleg ha egy egész erdő, vágyam egy svéd nyírfaerdőben kóborolni egyszer) vadásztam, amikor a barátnőmmel jártuk a vidéket, na hol van már egy nyírfa, mondom, és abban a szent pillanatban ott volt előttünk egy példány, kivágva, feldarabolva, a semminek a közepén. Gyorsan megtöltöttük az egyébként üres (két alma és két mézeskeksz addigra már elfogyott) hátizsákot, bár pár vastagabb ágért még szerintem visszamegyek kocsival. Ez a nyírfa most hogy jött ide, ja, mert ha hideg a ház, akkor nincs kedvem semmit sem csinálni, a mosogatáson kívül, forróvízben, viszont ha nem hideg, akkor máris van kedvem télidekorálni, például nyírfaággal.
