Dúsan zöldel az erdő,
Érik a mag már.
Vígan csobban a csermely,
Szélin a vad vár.
Párját várja a vad,
Vágyva elébe szalad.
Itt közelembe leszállhat
És nem fél a madárhad.
Nem fél tőlem az őz sem.
Zöld gyöp az ágyam,
Szoknyám szélit a langy szél
Lengeti lágyan.
Fekszem a lombok alatt,
Perzsel, csókol a nap.
Lustán, súlytalan élek.
Boldog a vágytalan élet.
Lányi Sarolta