nem írtam. Eltűntem három napra, szélsz míting, az, ráadásul egy órára tőlünk, minek nem járhattam haza legalább aludni, meg enni, mert ami kajákat megint ott kaptunk, hú. Na mindegy, hazafelé off road-ra tettem a tempót, napsütésben, az volt a háromnapos fejtágítás legjobb része. A hétvége hova tűnt? Meséltem-e, hogy a szomszéd faluban van egy kert, amibe halálosan szerelmes vagyok. Rozoga kerítés, ezeréves gyümölcsfák, magas fű, benne nefejelcs. Órákig tudnék ott állni, csodálni. Télen, amikor itt volt a barátnőm, elmentünk oda és támaszkodtunk a kapun, de nem láttunk senkit (soha nem látok senkit), az ezeréves almafákon volt pár alma, csak néztem őket, csendben, sokáig. Aztán a karácsonyi bulin, ahol a prájvit sef főzött, akik abban a faluban, ahol ez a kert is van, egy díjnyertes pub-ot futtattak, na az ő felesége tudtam, hogy tudni fogja, hogy melyik kertről beszélek, mondja már meg nekem, hogy kik lakják. Kaptam nevet, emailt. A könnyeim is lejöttek egy kicsit, amikor elküldtem nekik szerelmes üzenetemet. És ha minden jól megy, nemsokára mutatok képeket is erről a csodakertemről.
