a nő, akikhez rendszeresen járok fotózni, (biokert, csak zöldség, a Temze partján, elég jó hely), na azt mondja, hogy ő nem lesz ott, de nyugodtan vigyek bármit haza (szokott amúgy is pakolni paradicsomot, hagymát, krumplit, éppen ami van), szóval, ahogy végzek mindennel, éppen indulnék, mit látok? három hatalmas ládát, tömve nárcisz hagymával. (Idén hatezer hagymát ültettek, mert tavasztól vágott nárcisszal is bővül a kínálat), naaa, mint a kisgyerek karácsonykor, mondanom sem kell. Hát ha egyszer azt mondta, hogy bármit vihetek? (például azokból a gyönyörűséges, Moldovából hozott fonottkosarakból természetesen nem hoztam). De nárcisz hagymát sem hoztam ám egy ládával, nem is lenne helye, viszont egy jó nagy cserepet megtöltöttem hagymákkal itthon, jó tömötten, szép kis tavaszi látvány lesz az. Hoztam pár zöldséget is, az ember örömére, vacsorákhoz, de az szóra se érdemes.
