a fejemet a nárciszcsokorba, beszippantom a tavaszt. A kiskutya kimenős, neki is jó, nekem is, eléggé össze vagyunk nőve, én meg sokszor nagyon igénylem a teljes egyedüllétet. Ő meg egy jót bandázik, amitől én is tökjól érzem magam, hogy neki jó. Szóval mindenkinek jó. Süt rá a nap is. Most már ennek a hónapnak a végét megvárom, aztán ültetem a borsót. (Volt egy barátnőm, akinek az apósa minden télen depressziós volt, kezelésekre járt. Amint elkezdődtek a kerti munkák, semmi baja nem volt. Csak úgy mondom.)
