szokás szerint, munkaidő vége után kettő perccel már indultunk is ki, hogy akkor séta, fejszellőztetés, testmozgás, kinek mi. Pocsék egy napom volt, az év sz-rnapja címet is kiérdemelhetné. A ház mögötti földeken mentünk át, van két föld között egy földút, arrafelé hordja mindenki a faluból a kutyáit, de máshonnét is, na szóval szuper kis hely, rálátás a falura, a felhők jöttek mentek, napfényben úsztak a dombok a falu másik oldalán, a farm mögött, a Henry ette a búzát, ahogy szokta, én nézegettem a felhőket, meg néha odaszóltam neki, hogy jöjjön már, de ilyenkor alkalmi süket, úgyhogy mentem tovább szép lassan, fél szememet rajta tartva. Ez a föld is kicsit dimbesdombos, úgyhogy ahogy megyek a dombra fel, látom, hogy jön egy ló, vagyis egy kobakot láttam le-föl, le-föl. Ilyenkor kicsit pánikra kapcsolok, szaladok visszafelé, hogy a Henry-t összeszedjem és pórázra tegyem, hát ahogy teszem és felállok, mit látok, teljes magasságában látom akkor a lovat és mögötte körülbelül hetven vadászkutyát. A vér megfagyott bennem. Fogalmam sem volt, hogy most akkor félni kell vagy nem, a Henry reakciójától féltem legjobban, hogy majd elkezdi őket támadni, hogy azok azt hiszik, hogy ő egy róka vagy nyúl vagy mittudomén, közben félmásodperc alatt rájöttem, hogy a szántáson elfutni sincs esélyem, na mondom egy életem egy halálom, felkapom a kutyát, aztán szorítom jól magamhoz, ha szerencsém van, akkor nem rángatják ezek ki a kezemből, ha meg nincs, hát most már mindegy, mert nincs időm, úgyhogy felkaptam, már jött is el mellettünk az első lovas - hatalmas nagy ló volt, aztán jöttek felém a kutyák, egyszerre, nagyon sok, körbeszaglásztak, én moccanni se mertem, de a lovas hívta őket és azok csak mentek utána, szaladtak. A Henry meg se moccant, egy hangot nem adott, szerintem ő is besokkolt a látványtól, szereti a kutyákat, de azért ennyi neki is sok lett volna, főleg, hogy ők a sok az egy kis majom ellen. Nagyon bíztam a lovasokban, hogy ők biztos tudják mit csinálnak. És hát így is lett, a kutyák roppant jól neveltek voltak, csak mentek, bámulatosan szép látvány volt amúgy. Ahogy elmentek, leteszem a Henry-t az ölemből, elindulunk, egyszer csak jön felénk egy lemaradt hatalmas kutya, loholva a többiek után. Na, erre már kinyílt a szája a terriernek, elkezdte ugatni, de szerencséjére ő is jólnevelt volt, szaladt csak a többiek után. Hazáig remegtem, még itthon is, még majdnem most is, ahogy visszagondolok.
Találtam két képet, az elsőhöz volt hasonló a mi találkozásunk, csak ötször ennyi kutyával, és a lovasok pont olyan szépen voltak felöltözve, mint a második képen lévők.
Ma sima snassz sétánk volt, a falu díjnyertes szakácsával és két kutyájukkal, nyakig sárban, semmi izgalom. Leszámítva azt, hogy meghívtam őket hozzánk egy baranyai spagettire - hát ha az a kedvence, akkor mire másra. Szerintem leszek annyira betojva, mint tegnap voltam.
