eljön az idő, hogy az álommagazinod kér tőled valamit, és te azt tudod nekik mondani, hogy nem, na ez! micsoda érzés! Vártam rájuk eleget. Eladtam magam másnak és egy percig sem bánom. Nem szabad szemellenzősnek lennem, lássak már túl rajtuk - mondta az ember aggódós napjaimon - és lőn világosság, láss csodát, most ők jönnek az én utcámba. Egyébként meg az van, hogy nem szabad feladni az álmainkat, csak úgy mondom.
