levélbe borul a berkenye fa az irodaszobám ház előtt és majd nem fogom látni a templomtornyot. Kicsit olyan érzésem van, hogy nem sokáig maradunk már itt. Egész kiskoromtól arra vágytam, hogy legyen egy állandó otthonom, nagykerttel, benne sok gyerek, pont. Leltár? Na igen. Hogy hány helyen laktam én már, el se kezdem megszámolni, de még nem csak az, hogy itt Angliában, hanem már előtte, és még azelőtt is, hogy anyám kitett minket otthonról. Na mindegy is. Előbb utóbb meglesz az a gyümölcsös, amiről álmodok, de hogy onnét ki se teszem a lábamat, az is biztos. Na jó, talán addig, amíg bejárom az északi országokat. Egyesszám, pontosan. Az ember szerint túl drága a sör Stockholmban és inkább kapjak egy új objektívet, de mondtam neki, hogy ha egyedül megyek, akkor olcsóbban jövünk ki, legyen inkább úgy. Még nem hallottam, hogy válaszolt volna erre.
