annak vagyok a híve, hogy kiszórni a virágmagot - na jó, ezért gondosan előkészített helyre - aztán éljen. Ha meg nem él és nem bírja a körülményeket, akkor ne éljen. Idén ez kicsit máshogy néz ki a hideg tavasz miatt. Hideg tavasz, fúj micsoda páros. Szóval idén szépen kis tálcákba mentek a magok, főleg az amerikából rendelt csodamag (sima tátika, nem aranyleveleket hozó virág), minden nap nézegetem őket, fél milimétert nőtek, éljen, másfelet, éljen, újabb levél, pezsgőbontás, így megy ez most. Aztán majd megjön a meleg tavasz is és itt lesz egészen a novemberig, pont ahogy szeretem. (én az amerikát nem írom nagybetűvel, alap. de azért a virágmagjuk az köll, mi?)
