tegnap is, ma is. A kutya ilyenkor nem megy ki, elviszem ölben a kert végébe és visszafelé szaladva legalább elvégzi a dolgait, mert egyébként ki nem tenné a lábát esőben. Hirtelen csupa zöld lett minden, olyan gyönyörű tud lenni ez az angol vidék. A ház előtti berkenye is rendesen zöld már és a vadszőlő is kihajtott a házon. Írhatnék másról is, mint az időjárásról, a kutyáról meg a kertről. Például, hogy hiányzik a hétvégi társaság, hogy az embert szülinapi reggelire viszem a hétvégén és még tortát is csinálok neki. Hogy holnap álomfotózásra megyek megint. Hogy hétfőn átjön az egyikszomszéd a picibabájával teára. Hogy szombaton falutakarítás lesz (ami főleg korlátfestést takar), amire én - hagyományokhoz híven - nem fogok elmenni, az ember megy mindig. Hogy a házunk mellett van egy buszmegálló, oda tesznek egy nagy virágládát, tele illatos fűszernövénnyel (a gondolatától is hányok, ilyen a kapcsolatom a fűszernövényekkel), na de mi gondozzuk majd és a cél, hogy a buszra várók (az a heti max egy ember) finom nyugtató illatfelhőben várjanak a buszra. Így megy ez itt. Valamint, az írónő megkért, hogy mielőtt elmegy, csináljak legyek szíves a kertjéről képeket. (lehet, hogy megtudta valahonnét, hogy ez volt a titkos tervem, de így is pont jó, az eredmény ugyanaz). Ja, és az írőnó írt egy falu köremailt is, hogy a pub megölte az ő clematisát és hogy az most hogy néz ki és micsoda vandál viselkedés ez. Majd ezt is biztosan megírja a könyvében, remélem ír rólunk. Amíg arra várni kell, addig maradok szerelmes Bartis Attilába.
