nagy része a Britain in Bloom versenyre készülődés jegyében telt, csak kár, hogy erről senkinek nem szóltak a szervezők. Így volt az, hogy az emberrel mi és egy másik pár (jött egy srác is, de buliból egyenest jött oda, így nem sokáig húzta), kaszáltunk, gereblyéztünk, ástunk, rotációztunk (nem mindenki egyszerre), gyöngyvirágot és vadvirágot ültettünk a falunak egy vad részén, amit egyébként is szépen betakar a vadvirág. És a gaz. Volt egy-két munkafelügyelő, akik a land roverjeikkel néha megjelentek, dícsérő és bátorító szavakat mondtak, majd távoztak. Aztán az egyik jött egyszer csak, hogy a pub süt pár pizzát, menjük oda ha végeztünk. A normál falutakarítók (a patak menti korlátot kell minden évben lefesteni), kicsit később végeztek, de végül együtt pizzáztunk, söröztünk, szájdereztünk. Kevesen vettek részt idén, kicsit átalakult a falu, meg sokan panaszkodtak a korai! - fél kilences - kezdésre. Nade! Aztán a fő beszédtéma az írónő. Írt ugye egy köremailt, hogy a pub kinyírta a klematisztát, ami, ezt persze nem írta, a pub falára volt felfuttatva általa. Éppen csak egy ág az, ami nem virágzik, a többi gyönyörű. Na mindegy, ő erre fogta magát és kirángatott minden virágot a pub virágládáiból és az úttestre dobálta őket. Majd hagyott egy minősíthetetlen értékelést róluk a tripadvisor-on. Na ez már végképp kiverte mindenkinél a biztosítékot és azóta jönnek a négy és ötcsillagos review-k a tripadvisorra. Ezt az egycsillagosat meg majd elfelejtjük, ahogy majd őt is, szerencsétlen írónőt.
