mesebeli. Pici Budapest. Tiszta otthon. Tizenegykét éves koromban jártam itt, mikor volt az. Az embert már hajtom, hogy azonnal ide el kell jönni egy hosszú hétvégére, de én odáig is elmegyek, hogy eljönnék Lengyelországba élni. Még a marha meleg sem zavar. Beszélhetek magyarul is végre, meg franciául is, öröm boldogság egykét embert újra látni, az angolokból elegem lett. Költözünk. Mit mondjak, odavagyok, de nem tudom megmondani, hogy miért, csak hogy van ez az érzés, hogy olyan, mintha itthon lennék. Még soha nem éreztem ilyet.
