minden reggel azt hiszi, hogy majd egy szabadulni akaró madarat talál a nappaliban, hogy minden nap belepottyan egy a kéménybe, aki bekeveredik a könyvespolc mögé és onnét próbál menekülni, amíg a bátor ember jön és megmenti, hogy aztán meghatódva nézze, ahogy a szülei jönnek érte és együtt repülnek el (a naplementébe, neem). Szippszipp. Ez így volt, a kandallón először fészekdarabok potyogtak be, aztán a madár, sutty. Ma még itt mindig hétvége, a gép előtt trénelem a szemeimet, meg az agyamat, meg a photoshop tudásomat. És az is lehet, hogy mindjárt bekapcsolom a fűtést.
