eljött hozzánk vendégségbe, nagyon messziről, London másik feléről, hogy lefotózzam. Jól sikerült a fotózás, Ralph nagyon közreműködő kutya volt. Na de ez a másik kis ördög, atyaég. El vagyok keseredve. Elindultunk először a mezők felé. Egy darabig futkostak, kergették egymást, utána a Henry elkezdte megkapni emez kutyát. Utána a kertben is futkostak egy kicsit együtt, játszottak (nekiestek a cserépgyűjteményemnek, nagylevegő), aztán a Henry megint odakapott és tényleg nem barátságosan. Most alszik, mint egy kisangyal, én meg az emberrel beszélem meg, hogy mit csináljunk vele, kérjünk-e segítséget vagy mi tanuljuk meg, hogy ez mi, először látni az ő fejével, hogy mit gondol ilyenkor (féltékeny kis szrgombóc), aztán megtanulni, hogy mit lehet tenni. De ezt leszámítva, ezzel a kutyával nekünk az égvilágon semmi gondunk nincs (pl nem eszi meg más kutyák kutyaszarját, nem fürdik meg sárban majd egyből ugrik fel az éppen arrajáróra, nem fekszi ki a virágokat az ágyásban - ahogy ezeket tette ma ez a vendégkutya).
