nem ám akárkinek. Az év gastropub chef-je. Igaz, hogy tavaly, na de na. Mikor megismerkedtünk, akkor már tudtam, hogy kicsoda, főleg itt a környéken aztán mindenki ismeri, szóval akkor feltettem neki azt a roppant ötletes kérdést, hogy mi a kedvenc ételed? Mondta, hogy a bolognai, úgyhogy ha majd egyszer jönnek hozzánk, főzzek azt legyek szíves. Ez egy éve volt. Tegnap jöttek. Azért fondorlatosan megkérdeztem előre, hogy hogyan szereti, elmondta, hogy répa meg ilyen hülyeségek nélkül, sok babérlevéllel, sok fokhagymával. Már nyaralás előtt gyakorolnom kellett, az ember nyomására. Ő izgult ám csak, én halálosan nyugodt voltam. A chef kétszer is szedett. És mondta, hogy ő nem szokott ám kaját dícsérni, akkor sem, ha jó, de ez igenjó. Ha jól tudom, még azt is mondta, hogy ez jobb, mint az övé, de azt lehet, hogy a crumble-re mondta, amit égve szedtem ki a sütőből, de azt mondta kapargassam csak le a tetejét, nincs annak semmi baja, de mondjam már el, hogy hogyan csináltam a morzsáját, mert igenjó. A felesége meg mondta neki, na látod, ha a tiéd ilyen lenne, akkor azt is megenném. Úgyhogy két halálegyszerű kajával és több üveg borral később, mindenki boldogan ment aludni.

(tudok ám főzni, csak nem (mindig) szeretek. én ellennék paradicsomoskenyéren vagy sütőben sült krumplin is bármeddig)