én már pár embert életemben, amihez szerencsére végtelen türelemmel áldott meg az ég, na de hogy az embert én a világ összes pénzéért sem tanítanám magyarra, az is biztos. Amikor fél óráig azon kattog, hogy micsoda példamondat az, hogy "az orvos magas", hogy ki mond ilyen baromságokat, de hát mondom ez csak egy példamondat, a szavakat tanulod, a mondatszerkezetet, á, bele se megyek vele inkább. Elküldeném egy tanfolyamra, de azt nem akarja. Meg neki aztán nem tök mindegy? (Nem.) Mindenki beszél angolul valamilyen szinten, például a mama is, szerinte a headset az ecet, a steak meg szék, (tesómtól kértem egyszer egy headset-et, ezeréve, mire mama: hát lányom, nincs otthon eceted? adok én neked!) Elmentem például Barcelonába, volt ott két belga, egy lengyel és két magyar, persze, hogy angolul beszélgettünk, meg az egyik belgával néha franciául, amikor nem akartuk, hogy mások megértsék, mondjuk ez meg nem szép dolog, de akkor is, ezeréve, amikor Görögországba mentünk nyaralni, vettük a fáradtságot, tanultunk pár szót, előre, vittük a kis könyvet, most meg? Valaki majd úgyis tud angolul. Viszont akkor minden angolnyelvű, egy másik nyelvet, csak egyet, tanuljon már meg, könyörögvekérem, hogy ne legyen itt minden csak az angol pár millió év múlva, de félek, hogy annyi se. Egyébként az ember lelkes, néha, csak lusta, sokszor.
