nem is meséltem már rég. Fellázadtak, amikor nekem Barcelonába kellett mennem, természetesen nem bírták a munkát és ha ilyen van, akkor ne a hét elejére tegye a cég, mert irgum meg burgum. Érdekes, hogy az nem zavarja őket, ha pl. pont azokon a napokon szabadságra megyek. Ezen a héten az egyik minden nap kilenckor tol egy egysoros emailt, hogy szori, egész éjjel fájt a fejem, nem vagyok jól, nem jövök ma be dolgozni. Most már a péntekemet ne rontsa el, holnap se dolgozzom, könyörgöm. Aztán egy másik, szintén szigetlakó, de más beosztásban és teljesen más fizetéssel, tizenvalahány éves kora óta vezet egy olyan bag-bankszámlát, amire havonta utal és csak táskára költi el. Pl. most egy kerek születésnap alkalmával, kettő Chanel táskát vett magának. Komolyan mondom, abszolút lövésem sincs, hogy mibe kerül az ilyesmi, de most meg is nézem. (na megnéztem. ha jól betájoltam, azt, aminek a képét megmutatta, akkor olyan kétezer és háromezer font között. Megint okosabb lettem.) Egy másiknak meg, a fiának lesz szülinapi bulija, folyamatosan kikapcsolják neki a villanyt, fűtést, gázt, éppen mit, soha nincs pénze, de valami mobil-diszkót hozat neki, ráment a gatyája is, gondolom kért kölcsön valakitől, ahogy szokott. Egyszer majdnem én is küldtem neki pénzt, az ember jól leteremtett. Már nem küldenék. Meg nem ítélem el, nekem nincs fiam, ki tudja milyen szülinapot szerveznék neki, mondjuk ezer más ötletem lenne, mint a mobil-diszkó. Még tudnék mondani egy-két baromi ütőset, de azokat majd azután osztom meg, amikor már nem dolgozok itt (ott).